Heltai Jenő Versei Gyerekeknek – Heltai Jenő Versei - 450 Ft - (Meghosszabbítva: 2918848391)
Heltai Jenő, 1913-ig Herzl Jenő [1] ( Pest, 1871. augusztus 11. – Budapest, 1957. szeptember 3. [2]) író, költő, újságíró, producer, dramaturg, Herzl Tivadar politikus, publicista és író unokatestvére. Nyomon kisér az éjszakában Valami halk, sejtelmes ének. A csöndességben az öreg fák Egymásnak titkokat mesélnek. Szelíden egymáshoz simúlnak A mesemondó, karcsú ágak És mintha mindnek lelke volna, Suttognak, sírnak, muzsikálnak. Majd elhallgatnak. Bántja őket Az őszi éjjel szörnyű csendje S reszketve, félve összebújnak, Mintha a lelkük dideregne. A szél suhogva vág közéjük, A sok levél sóhajtva rezdül - A hervadás fehér tündére Most megy az éjszakán keresztül.
Video
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is, aki pőre. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembenéz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle... Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd! Oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap. Ínség, veszély, kín meg nem tántorít És lelki béklyó többé nem szorít. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sose rab, ki lélekben szabad.
Tudd meg: szabad csak az, kinek Ajkát hazugság nem fertőzi meg, Aki üres jelszókat nem visít, Nem áltat, nem ígér, nem hamisít. Nem alkuszik meg, hű becsületéhez, Bátran kimondja, mit gondol, mit érez. Nem nézi azt, hogy tetszetős-e, Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse, Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre S embernek nézi azt is aki pőre. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki, Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos, Tüzet fölöslegesen nem harangoz, Van mindene, ha nincs is semmije, Mert nem szorul rá soha senkire. Nem áll szemébe húzott vaskalappal, Mindég kevélyen szembe néz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal, És győzi szívvel, győzi vállal. Helyét megállja mindég, mindenütt, Többször cirógat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle…. Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd! Tudd meg: szabad csak az, Aki oly áhítattal mondja ki, Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.
Biblia
(11, 8. vsz. 1-5. sor) Írók-költők szobrai Petőfi és Szendrey Júlia szobra Koltón Szabó Magda szobra /Varga Imre alkotása/ Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni szobra Szegeden Melocco Miklós Ady szobra Tatabányán Weöres Sándor szobra Szombathelen Ady Endre szobra a Kerepesi úti temetőben található sírján Jókai Mór szobra a Svábhegyen /Bp. / Petőfi Sándor Szendrey Júliával /a koltói kastély parkjában/ Mikszáth Kálmán szobra Mohorán Mikszáth-szobor Budapesten Kosztolányi Dezső szobra Bp. - a Feneketlen tónál József Attila a Dunánál /Bp. / József Attila Angyalföldön /Bp. / József Attila a Liszt Ferenc téren /Bp. / Ady Endre a Liszt Ferenc téren /Bp. / Van egy kutyám, közönséges fajta, Semmi úri, semmi szép nincs rajta, Farka lompos, tekintete mérges, Nem konyít az előkelőséghez. Nem tudom már, hogy kerültünk össze, Rossz sorsát az enyémhez kötözte, És azóta igaz szeretetben Együtt élünk boldogan mi ketten. Egy a mással megférünk mi szépen, Cigánylélek ő is, mint én éppen, Lusta, léha, könnyelmű is, mint én, S gyűlöli a szájkosarat szintén.
- A Hiteligénylés Folyamata | Provident.hu
- Heltai jenő versei gyerekeknek 4
- 3 4 férfi kabát
- Heltai jenő versei gyerekeknek 1
- Heltai jenő versei gyerekeknek az
- Heltai Jen�,Heltai Jen� versei,VERSEK, EPOSZOK,SZ�PIRODALOM - 38 ALMEN�VEL,online antikv�rium, k�nyv web�ruh�z, Felp�c, Gy�r, haszn�lt k�nyvek, Nemere Istv�n, Melissa Moretti, J�ghegyek N�pe, kert�szet
- Heltai Jenő versei (*87) - 500 Ft -
- 10 Heltai Jenő vers, amit ma érdemes elolvasnod
- Heltai Jenő: Az én kutyám - diakszogalanta.qwqw.hu
Heltai Jenő versei
Heltai Jenő: Szabadság Tudd meg szabad csak az, akit Szo nem butit, fény nem vakit, Se rang, se kincs nem veszteget meg: Az aki nyiltan gyülölhet, szerethet, Alázatot lenézi, meg nem óvja Nincs letagadni, titkolni valója. Tudd meg: szabad csak az, aki Ha neve nincs is, mégis valaki Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos Tüzet fölöslegesen nem harangoz Van mindene, ha nincs is semmije Mert nem szorul rá, soha senkire Nem áll szemébe huzott vaskalappal Mindig kevélyen szembenéz a Nappal, Vállalja azt, amit jó társa vállal És győzi szivvel, győzi vállal. Helyét megállja mindig mindenütt Többször cirogat, mint ahányszor üt, De megmutatja olykor, hogy van ökle Szabad akar maradni mindörökre. Szabadság! Ezt a megszentelt nevet Könnyelmüen, ingyen ajkadra ne vedd. Tudd meg szabad csak az, aki Oly áhitattal mondja ki Mint istenének szent nevét a jó pap. Szabad csak az kit nem rettent a holnap Inség veszély, kit meg nem tántorit. És lelki béklyó többé nem szorit. Hiába őrzi porkoláb s lakat, Az sosem rab, ki lélkeben szabad.
Nagymamácska Nagypapácska, nagymamácska, Két fehérhajú öreg, Akik együtt megvénültek, Lent a kertben együtt ültek, Harmatos volt még a regg, Trallala, trallala, Harmatos volt még a regg. És megszólalt nagymamácska, Mint egy régi zongora: "Rajta, valld be most barátom, Nem haragszom, megbocsátom, Nem csaltál-e meg soha? Nem csaltál-e meg soha? " Nagypapácska fejvakarva Szól: "Bevallom hát… no jó… Fordítsd félre most az orcád, Egyszer voltam hűtlen hozzád, Egyszer voltam áruló, Egyszer… érted, kis bohó? " "Látod, látod, milyen kár volt" Mondja most a nagymama – "Hisz az ember gyönge, gyarló, S az az egy is, te pazarló, Nékünk mily jól esne ma, Nékünk mily jól esne ma! " Szívem falán Szívem falán a gond sötétlik, Egy árny a hófehér falon: Óh, megöregszel te is egyszer, Én édes, szőke angyalom. A szőke haj ezüstre válik, Barázdás lesz a homlokod, És csókos ajkad pirja elvész S a szived halkabban dobog. És benne mélyen eltemetve A régi, régi szerelem, És szenvedélytelen, szeliden Fogsz társalogni énvelem.
Heltai Jenő: Vallomás - coppelia
0 oldal 1-0 találat, összesen 0.
Felelj! Tudod az átkozott helyet? Ha menned adná isteni csoda, Mondd: visszamennél még egyszer oda? Veszett fejszének hajszolva nyelét, Az út robotját újra kezdenéd? Míg űz a vágy és sarkantyúz a gond, Megfutni mernél még egy Maratont? Mindaz mi hitvány, hazug, és hamis, Végigcsinálnád, mondd, másodszor is? Miért? Miért? Új célokért? Avagy Azért, hogy eljuss oda, hol ma vagy? Hogy elfelejtve minden régi kínt, Rimánkodhass és harcolhass megint? Ezért a díjul zsugorin kimért Keserves, édes, pici életért? Öreg Marci, jó cigányom, Szürke madár száraz ágon, Vedd elő a hegedűdet Sirassuk a jó időket. Gyere öreg, ide hozzám, Huzzad el a kedves nótám, Egyszerűen, símán, halkan, Érezzem csak, meg se halljam Azt a régi magyar nótát... Tudod-e még? Hogy is volt hát?... "Szárad a bokor a tetőn, Haragszik rám a szeretőm... " Legénykedő, kedves nóta, Nem hallottam évek óta, Kiben ez a nóta járta, Hova lett a pesti csárda? Akihez sírt a panaszom, Hová lett a szőke asszony? Szőke asszony forró csókja?
Benyit, ijedten hökken vissza: Ott áll a lány, a vizet issza És keservesen sírni kezd: "Én nem bírom kiinni ezt! Ha mindig ennyit inni kell, A fészkes fene lesz modell. " "Ifjúságát kifejező lírájára úgyszólván átmenet nélkül, csaknem húsz éves hallgatás után, az öregkor lírája következett. Egykor egy társadalmi réteget, a bohémséget, most egy életkort fejezett ki: az öregséget. Mintha meg akarta volna cáfolni a közhiedelmet, hogy a líra az ifjúkor műfaja. Versei tartalma most: hogy elmúlik a szerelem, az ifjúság, az élet, és hogy a sors nem hozta meg, amit várt tőle. De csak hangulatuk illata a hervadásé: színükben, formájukban most sokkal több az eredetiség, merészebb a szellem, mint fiatalkori verseiben. Az egykori élcelődés ezekben az öregkori versekben igazi lírává érett: a szomorúságban is játékos, saját hangú, irodalmunkban egyedülálló lírává. Nyelve természetes, könnyed és dallamos; úgy tetszik, szavai maguktól állnak össze verssé, gondolatai maguktól rendeződnek költeménnyé. "